2017 januárjában debütált A számolás joga című amerikai dráma, amely a történelmi jelentősége mellett nagyon fontos témát dolgoz fel: a megkülönböztetést.

Január végén kiosztották a ScreenActorsGuild-díjakat, ahol az egyik legnagyobb győzelmet ez a film arathatta. A „Kiemelkedő összmunka egy mozifilmben” elismerést kapta, amely a SAG-díjak legjelentősebbike.

A filmet Theodore Melfi rendezte, megjelenik benne Kevin Costner, mint a rakétaprogram irányítója, a három főszereplőt Taraji P. Henson, Octavia Spencer és JanelleMonáe alakítja. Emellett feltűnik a vásznon még JimParsons is, aki a vezető mérnök szerepét kapta.
 

A történet az 1950-es évek végi Amerikában játszódik, ahol még ekkor eléggé erősen él a szegregáció. Ennek az áldozata három nagyon tehetséges, afroamerikai matekzseni hölgy is, akiket úton-útfélen nehézségek elé állítanak színesbőrük miatt. A film igaz történeten alapul, mindhárman a NASA-nál dolgoztak az 1960-as űrprogramon, amikor az amerikaiak azon dolgoztak, hogy utolérjék és le is előzzék Oroszországot az űrversenyben.

Hiába a sok pénz és időbefektetés, valami mégsem stimmelt a rakétával, ekkor hívták segítségül Katherine Johnsont (Taraji P. Henson), aki ezelőtt csak a feketéknek kijelölt alagsori irodában foglalkozhatott a számítások ellenőrzésével. Áthelyezték tehát a fehérek közé, első megjelenésekor takarítónőnek nézték, majd nem hagyták, hogy ugyanazt a kávéfőzőt használja, mint a többiek. A film roppant jól mutatja be a szegregációt, a kitaszítottságot, hogy sokan csak azért ítélik el a színesbőrűeket, mert így nevelték őket. Amíg Katherine mindent megtesz az űrprogram sikerességéért, addig barátnője, a fizkus-matematikus Mary Jackson (JanelleMonáe) szeretne mérnöki pályára lépni, amelynek egyetlen akadálya az, hogy ennek a továbbképzése olyan épületben zajlik, amelyben feketék nem tanulhatnak. Na és ott van DorothyVaughn (Octavia Spencer), aki rájött, hogy a számítógépek milyen egyszerűen szoríthatják ki a színesbőrű matematikusokat a NASA-ból, így önmagát és a fekete női szekciót programozni tanítja.

Itt-ott megjelenik a filmben a szerelem, a humor. Nagyon jól adja vissza az 50-60-as évekbeli Amerika feelingjét, mind a ruhákban, mind pedig a zenékben. Különösen jó a történetben az, hogy a főszereplők nem arra várnak, hogy valaki kiálljon értük, hanem saját maguk tesznek a sikerért. Engem nagyon megfogott a sztori és a karakterek is. Idén a legjobb film, a legjobb női mellékszereplő és a legjobb adaptált forgatókönyv kategóriában jelölték Oscar-díjra A számolás jogát, azonban nem részesült elismerésben, ennek ellenére ajánlom mindenkinek.

Kerekes Aliz

Forrás: www.port.hu
      Kép: Internet