| SZTEhetség | |
| Őszies vers | [ 2013.10.22. ] |
| Jung Julietta verse Nézni, hogy tombolnak a fák. Súlyos cseppeket tartanak, mégsem roskadnak meg.
Táncba kelnek a felhőkkel, talán keringőre
kérik fel a villámokat.
Ablaktávból így fest: csodás harmónia,
mely jóleső a kinti létnek.
De ha ki kell lépni a biztos falak közül:
felállni, lépni, levegőt venni és menni.
Menni. De hová? A lázadó fák közé? A teherként
hulló cseppek alá?
De menni kell. Ilyenkor kell, mikor minden
ordít, tombol és felejt.
Felejti a mámoros éjszaka hányta
gondokat, az ideg szívta csikkeket,
az elhajított múlt képeit.
Megtisztul a föld,
a falevelek és az utcakő.
Irigylem a szürke eget, a hideg esőcseppet,
a csillogó falevelet.
|
|
<< vissza |
|
Hozzászólások (a hozászóláshoz regisztráció szükséges)
Ehhez a cikkhez még nem szólt hozzá senki!
| Innen-onnan • SZTE • Kultúra • TIK • Buli • Póker • MESE • Ösztöndíj • TÁK • REÖK • JGYPK • Egyetem arca • KMK • Koncert • Pályázatok • Előadás • Jugyu napok • Sport • Művészet • Európa • Diplomaátadó • Fair play • Felvételi • OTDK • Verseny • Kutatás • Képzés • Szeged • Egészség • Pénzügy • Munka • Hökkentő • @egyetemista • Alma Mater • Mappa • Hathárom • Bájital • SZTEhetség |
