Bájital | |
„Szegedien” Horror Story | [ 2013.10.24 ] |
Napközben családi séták, páros andalgások, programok helyszíne, éjszaka viszont kiürülve furcsa neszek, suhanó árnyak uralják. Elátkozott föld. Tudod, merre van?
Anna kút, Széchényi tér, Kárász utca, Dóm tér, TIK, Retro, JATE, Sing-Sing, és még sorolhatnánk napestig azokat a fontos csomópontokat, buli helyeket, amiket javarészt az első héten minden SZTE-s hallgató megismer. A legtöbb kisgólya már úgy jön Szegedre, hogy tisztában van az imént felsorolt helyek pontos koordinátájával is.
Ám van a Tisza partján egy 50-200 méter széles, és nagyjából 2 kilométer hosszú erdősáv, amelyről nem írnak a gólyakalauzok. Boszorkánysziget. Az elnevezés már önmagában izgalmat, történelmet sejtet. Vajon mi a története? Miért hívják úgy, ahogy? Mi az oka annak, hogy sötétedéskor minden élet eltűnik a környékről? A Boszorkányszigetről szóló ijesztő gyermekmese hátterében az oly sokszor emlegetett boszorkányság áll. A történelem szerint a XVIII. században Magyarországon folyó boszorkány-perek legtöbbje Szeged városához köthető.
1728. július 23-án hat-hat, a boszorkányságot bevalló férfit és nőt küldtek máglyahalálra a Tisza ezen szakaszán, akik csendben, mindenfajta feljajdulás nélkül viselték a mardosó lángokat. Az elszenesedett maradványokat eltakarító városiak a hamvakból felbukkanó emberi fejekről számoltak be, amelyeket aztán elfújt a szél, és ami a leghátborzongatóbb, a maradványok között 12 amulettet találtak. Az Ördög jelenlététől tartva menekültek a városba, ahonnan a történet meghallgatása után nagyobb létszámú csoport merészkedett vissza a vesztőhelyre. Mire odaértek nem csak az amulettek, hanem a hamvak is eltűntek. Nem maradt semmi más, mint a kopár föld, amelyen állítólag a kivégzés óta nem nő semmi. Elátkozottként kezdték emlegetni a helyet, vér és halál itatta földként. Rémtörténet, a csavargó, túlzott szabadságra vágyó gyermekek elrettentő meséje lett a minden bizonnyal igaztalanul elítélt emberek kegyetlen sorsa. Szóbeszéd jár arról, hogy főként július 23-a körül furcsa hangokat hoz a szél, a fák suhogása emberi beszéddé olvad össze, jajveszékelést hallani, kárörvendő rikkantásokat. Az amulettek sorsa, ha valóban léteztek, ismeretlen.
Lehetséges, hogy az Ördög által megmérgezett, de a tűz hatására megtisztult lelkek féltve őrzik hamvaik kincsét, de az is megeshet, hogy az amulettek csak arra várnak, hogy a gyanútlan kirándulók közül újabb gazdát választhassanak maguknak.
Egy séta az alkonyatban? Készen állsz egy kis borzongásra?
Fürdős Emese
Fotó: internet |
|
<< vissza |
Hozzászólások (a hozászóláshoz regisztráció szükséges)
Ehhez a cikkhez még nem szólt hozzá senki!
Innen-onnan • SZTE • Kultúra • TIK • Buli • Póker • MESE • Ösztöndíj • TÁK • REÖK • JGYPK • Egyetem arca • KMK • Koncert • Pályázatok • Előadás • Jugyu napok • Sport • Művészet • Európa • Diplomaátadó • Fair play • Felvételi • OTDK • Verseny • Kutatás • Képzés • Szeged • Egészség • Pénzügy • Munka • Hökkentő • @egyetemista • Alma Mater • Mappa • Hathárom • Bájital • SZTEhetség |