„Nagyon örülök, csak vigyorogni tudok, nem hittem volna, hogy én nyerek” – ezekkel a szavakkal jött le a színpadról hétfő este Mihályi Vanda, aki megnyerte az Egyetem Arca versenyt 2012-ben.

Tegnap este mikor lejöttél a színpadról azt mondtad, hogy hihetetlen számodra az egész. Hogy érzed magad most?

Még mindig nem hiszem el és így két és fél óra alvás után még nehezebben találom a szavakat. Hihetetlen ez az egész, hatalmas megtiszteltetés.
Tegnap a rendezvény után buliztunk egy hatalmasat, hiszen az Egyetem Arcának tartania kell a lépést.

Honnan jött az ötlet, hogy jelentkezzél a versenyre?

Onnan, hogy még soha nem próbáltam és meg akartam tudni, hogy van-e helyem ebben a világban. Az még a jövő zenéje, hogy a továbbiakban is szeretnék-e ezzel foglalkozni. Hamarosan készítenek rólam egy portfóliót, ha az jól sikerül és pozitív visszajelzéseket kapok, akkor lehet, hogy folytatom.

Milyen állomásokon mentél keresztül a felkészülés folyamán? Mi volt az, ami mondjuk meglepett, kiakasztott, milyen fortélyokat vetettél be a zsűri meggyőzésére?

A döntő napján mindvégig nagyon ideges voltam. Elmentem sminkeshez és belenéztem a tükörbe és megdöbbenve láttam, hogy ez nem én vagyok. Itt kezdődött a pánik, de végül sikerült kijavítani. Ezt követően rohantam a kollégiumba, hogy a hajam is rendben legyen, de természetesen, ahogy az ilyenkor lenni szokott – ez sem sikerült elsőre.
Mikor megérkeztem a JATE Klubba, megnyugodtam. Láttam, hogy ott vannak a lányok, mindenkinek jó kedve van. Aztán eljött a színpadra lépés pillanata és rettentő izgatott lettem, azt hittem, hogy elájulok. A barátnőim jelenléte és szurkolása viszont mindvégig tartotta bennem a lelket.

Mik a terveid a jövőre nézve?

Jelenleg sajtótechnikus szakra járok a Juhász Gyula Pedagógusképző Karra, nagy álmom, hogy televízióban dolgozhassak. Már gyermekkoromban is imádtam szerepelni, mindig produkáltam magam.

A teljes interjút a Hökkentő áprilisi számában olvashatják.

Varga Tamás Ottó