[ 2018.05.02 ]

A gyermekvállalás már évek óta egy igen megosztó téma a magyar nők körében, mind a fiatal, s mind az idősebb korosztályban. Van, aki szeretne és van aki egyáltalán nem szeretne. Van, aki csak úgy vállalna gyereket, ha megkapná a kormánytól a kellő támogatást. Cikkemben a 25 év alatti egyetemista nőket, és a 30-hoz közelebb levő nők véleményét kérdeztem.

Több korosztályt, beleértve az egyetemistákat is megkérdezve meglepő adatok születtek. Ennek oka az lehet, hogy az idősebb korosztály nem találja a párját, egyedül pedig túl nagy felelősségnek tartanák az anyaságot. Azok az egyetemista nők, akik a nem-re voksoltak, azok Magyarország demográfiai helyzetétől és a kormány segítségétől függetlenül válaszoltak. A megkérdezettek mindnyájan egyhangúan vallották, hogy a nők bármilyen elhatározása nagyrészt függ a párkapcsolatuk minőségétől és a munkahelyüktől. Vajon visszavárják-e őket, netán találnak-e pár év kihagyás után új munkahelyet? Az egyetemista hallgatók körében is igen megosztó ez a téma. A többség ugyanis a nem-re szavazott. Akben megfordult a gyerekvállalás gondolata, az is a 30-as számot találja megfelelőnek.
 

De vajon mi válthatja ki ezt a nőkben? Miért nem érzik magukat biztonságban?
Véleményem szerint az „iskolában eltöltött idő” kitolódott. Az egyetemista lányok azt látják, hogy ide jön tanulni a 17 éves külföldi hallgató és jobbára 21-23 éves korára végez, ledolgozza azt a pár évet és kényelmesen megszüli tervezett gyermekeit 28 éves korára.

A magyar nők pedig átlagosan 25-27 éves korukra végzik el az egyetemet, ha egyáltalán tovább tanulnak. Így nem is csoda, hogy friss diplomásként, tapasztalat, lakhatás és munkaviszony nélkül nem mernek még csak a családalapítás gondolatán sem eltűnődni. Van, aki emiatt csak a karrierjébe fekteti fiatal éveit.

25 év alatti egyetemisták:
Kata: Én brutálisnak tartom a szülést, a vele járó fájdalmat. Egyáltalán nem szeretem a gyerekeket és nem is tudnám anyaként elképzelni magam. Szerintem éppen elég ember van már a Földön. Drága is a gyerekvállalás, én pedig magamnak való vagyok.
Viki: Szeretnék majd gyereket, de csak akkor, ha már biztos lábakon állok. Szerintem az állam nem támogatja a családokat, a CSOK is valamiféle gyenge próbálkozás – az emberek ennek a lehetőségnek a hallatán fejvesztve házasodtak, szültek, majd végül több millió családból csak párszázan lettek rá jogosultak és nem éppen a rászoruló családokat segítette. Ezzel a húzással az állam teljesen elvesztette a bizalmam.
Judit: Nem szeretnék gyereket, majd csak akkor, ha látok változást a rendszerben és az állam támogatná a gyerekek oktatását.
Anita: Vállanék majd a közeljövőben, ha lenne lakástámogatás, versenyképes fizetés, anyagi biztonság.

30 év körüli nők:
Laura: Ez egy összetett kérdés, de szerintem a kormány feladata támogatni a gyerekvállalást. Ehhez egy átgondolt politika kellene. Viszont ha ez nem megy, akkor ez csak elhatározás és megtakarítás kérdése. Nekem még nincs tervben a szülés, még várok egy pár évet.
Vivien: Ha a kormány segít, azt szívesen veszem, de nekem nincs szükségem rá. Szerintem nem kéne másokra támaszkodni és önerőből kell mindent elérni. Ha lesz egy stabil párkapcsolatom, akkor szeretnék egy gyereket.
Tamara: Szeretnék gyereket, de ez elég kilátástalan. A munkahelyem elég stresszes és nem kéne ekkora nyomást helyezni az alkalmazottakra. Szerintem a munkahelyem feladata biztonságérzetet teremteni. Eddig sanszos, hogy nem lesz gyerekem.
Eszter: Pénz kell a gyerekneveléshez. Én és a párom nem engedhetjük meg magunknak, hogy csak az egyikünk dolgozzon, mert így is keveset keresünk. Így nem szeretnék gyereket, mert nem tudom neki megteremteni a biztonságot.
Ramóna: Szeretnék majd 5 éven belül gyereket. Ez mindenkinek az egyéni döntése és hogy hogyan oldja meg. Szerintem régen rossz, ha egy családban a támogatásra várnak.
Kinga: Nemsokára házasodunk, így tervben van a közös gyermek. Szerintem az állam támogat minket gyeddel, gyessel, bölcsődei helybővítések lesznek és én elégedett vagyok. Érdemes Magyarországon továbbra is gyereket vállalni.

És mennyi is lenne az ideális szám a magyar nők számára? Azok közül, akik nagy nehezen, támogatásokkal, biztonsággal vállalnának, ők egy, nagyon maximum két gyereket vállalnának.

Véleményem szerint ez mindenkinek az egyéni döntése. Semmiképp ne vállaljunk felelőtlenül gyereket, ha nem érezzük magunkat rátermettnek a feladathoz. Lehet ezt akár lelkileg, akár anyagilag érteni. Ha pedig rendezett az életünk és nincs egészségügyi akadálya, akkor szerintem mindenkinek meg kellene tapasztalni milyen is az, mikor saját családja van az embernek. Legyen az kisebb, vagy akár nagyobb – a család az család és nincs nála szebb dolog a világon.

P.E