[ 2017.11.15. ]

A társulatról, az idei évadról, és a céljaikról Varga Norberttel beszélgettem, aki 2007-ben csat-lakozott, majd 2010-ben lett a társulat művészeti vezetője.

Varga Norbert: - 2003 nyarán, akkoriban szerettek volna hagyományteremtő célzattal színját-szó kört szervezni. Előtte nem volt nagyon sokáig, a 90-es években se nagyon, és tulajdonkép-pen Czene Zoltán alapította a társulatot. Eredetileg ez a név is hagyománytiszteletből jött, volt Szegedi Egyetemi Ifjúsági Színjátszó társaság nevű csapat, még 1941-ben, Szent-Györgyi Albert támogatásával, aztán volt Szegedi Egyetemi Színpad, Paál Istiék, és hát tulajdonkép-pen az ő munkásságuk hagyományából született a társulat. Szerettük volna, ha az ő életérzé-sük, gondolkodásuk a világról, az is benne van, mi, amit gondolunk róluk, az is benne van, meg tulajdonképpen szerettek volna egy új társulatot csinálni. Nagyjából olyan csapat lett ott kialakítva, akik nem teljesen egyetemisták, de azért már közelített hozzá. És tökre tetszett ne-künk a név, hogy Szegedi Egyetemi Színház, SZESZ.

V. N.: - Volt egy ilyen igény a társulat részéről, hogy legyen egy ilyen versfeldolgozós zeneka-ros megszólalásunk is, és én kifejezetten utálnám, ha úgy lenne, hogy olyan esteket hozzunk létre, amik ilyen mappás felolvasós, fekete öltönybe kiöltözős... Tehát én az ilyen hagyomá-nyosakat nem szeretem, ezért is találtuk ki ezt a formát, hogy legyen egy zenekar a kedvenc verseink közé, ami meg tud szólalni. Tehát, van egy ilyen iránya a SZESZ-nek, hogy ne csak előadások, hanem performansz jellegű, akár kocsmában is elférő, komplett zenekarral működő, irodalom-szerű est. Mondjuk ez a másik profil. Volt egyszer egy táncjátékunk is, az egy új dolog volt, 2013-ban. Illetve egyszer volt egy mesejátékunk, még 2010-ben. 

V. N.: - Igen, mivel szerettünk volna egy hagyományt teremteni ezzel. Ez egy nagyon nagy álom volt régen, hogy csináljunk egy ilyen fesztivált. Kaptunk pályázati támogatást erre a fesz-tiválra, az elsőre is. És amikor ez elkezdődött, azt szerettünk volna, hogy legyen második, harmadik is, és most, hogy 15 évesek vagyunk, biztos, hogy lesz, mindenféleképpen. És azt kell tudni róla, hogy ilyenkor elhívjuk az összes létező - legalábbis amikről mi tudunk- egyete-mi színházat, pl a Debreceni Egyetemi Színházat, a pécsi Janus Egyetemi Színházat, a pestiek is erősödnek, a Mégis társulatosok voltak itt tavaly, elég nagy sikerrel játszottak itt nálunk. Szóval ez egy ilyen hálózat.

V. N.: - Ha megünnepeljük a 15 éves szülinapunkat, akkor az egy nagyon jó kérdés, hogy utá-na hogyan tovább, vagy mit lehet ebből megőrizni. Ez egy nagyon szép kerek szám, ugye lesz ez a 3. SZESZT, ahol szeretnénk egy könyvet írni és bemutatni. Ez a könyv akkora példány-számban fog megjelenni az én terveim szerint, hogy jusson mindegyik könyvtárba, országosan. Kereskedelmi forgalomba kerül e, azt nem tudom, de a Dél-Alföldi Művészeti Kapocs Alapít-vány adná ki, ez biztos. És lenne egy olyan része is ennek a könyvnek, ami legalább 10 oldal-nyi adat, tanulmány az elmúlt évekről, mármint a mi előttünk lévő dolgokról. Tehát 1921-től, ahogy idejött az Egyetem Kolozsvárról, egészen 2003-ig, hogy mi történt az Egyetemi Szín-házzal, úgy általában. Ilyen tanulmány nincs. Akarunk egy kiállítást is ezen a könyvbemutatón tartani, ami majd egybeesik a fesztivál időpontjával, 2018 áprilisa. Kiállítani régi plakátjainkat, meg ami megmaradt a Paál Isti féle plakátok, dokumentumok közül, akár azokat az 1941-es dokumentumokat is, amelyek a Szegedi Egyetemi Ifjúsági Színjátszó Társaság nevű színházi társulattól maradt, amit Horváth István vezetett. Ez azért is fontos, mert mi csináltunk erről egy darabot, egy emlékelőadást, erről a korszakról. Igazából, a megemlékezés a lényeg most. Illetve az új előadás, ami majd ott debütál, mert sosem debütált még egyetlen előadásunk sem a fesztiválon, úgyhogy ez a Kárpáti Péter darab lesz.

Hogy utána mi lesz, nem tudom. Ezt azért mondom, mert tényleg nagyon izgalmas időszak az, hogy 15 évet él egy társulat, és utána fel kell tenni azokat a kérdéseket, hogy ha 20 évesek lennénk, akkor mi történne. Ezek ilyen fontos kérdések, mert fontos az, hogy ki mennyire tá-mogat bennünket, van e játszóhelyünk. Most már van saját fénytechnikánk, hangtechnikánk, és ez nagyon nagy dolog. Illetve az is, hogy van saját egyesületünk. Csomó kérdést felvet, hogy mi lesz a jövőben. De szerintem ez 2018-ban sokkal jobban fog látszani, hogy vajon ér-demes e folytatni, tudjuk e folytatni. Ez a 15 év bennem ilyen lezárós világnak tűnik. 

V.N.: - Igen, benne van az „ajajj” is, de vannak új arcok, akik tudom, hogy akarnak rendezni, az Egyetemi Színházon belül a 2018/2019-es évadban. Tehát nyilván, lehet ezt folytatni, a kérdés az, hogy hogyan, miként. Mert az se jó, ha mindig van egy művészeti vezető, és ő ren-dez, és mindent ő csinál, nagyon sok mindent mások nem csinálnak, amit kéne, ahhoz, hogy működjön a társulat. Tehát vannak ilyen szélmalom harcaink, mondjuk így.  Az a lényeg, hogy menjünk előre. És ha tudunk menni előre, lesz 16, 20. De, azt szokták mondani, hogy úgy kell felmenni a színpadra, mintha az utolsó lenne. Tehát úgy kell csinálni ezt a 15. évadot, mintha az utolsó lenne, mindent beleadni, ahogy az elmúlt 15 évadban mindig ez volt a jelszó, és ki-derül, hogy mi lesz, amikor 16 évesek leszünk.