[ 2017.11.15. ]

A Magyar Egyetemisták és Főiskolások Szövetsége (MEFESZ) ifjúsági szervezet 1956. októ-ber 16-án alakult Szegeden és kulcsfontosságú volt a kommunista diktatúra megtörési kísérle-tében. Kiss Tamás, Lejtényi András, Tóth Imre és Aszalós János alapító tagok a Dolgozó Ifjú-ság Szövetsége (DISZ) helyett megalakították a MEFESZ-t és megfogalmazták követelései-ket. A szervezetnek és a pontoknak hamar híre ment országosan, s nem sokkal később csatla-koztak hozzá többek között a budapesti, pécsi és miskolci diákgyűlések is. Az alapító tagok ellátogattak a nagyobb egyetemekre, ahol előadták a szegedi egyetemisták álláspontját és in-dítványozták a helyi MEFESZ-ek megalakítását.

2000 óta minden október 16-án a Szegedi Tudományegyetem, és a Hallgatói Önkormányzat a Hallgatói önkormányzatiság és az egyetemi autonómia napján koszorúzással emlékezik a for-radalom meghatározó pillanataira. A megemlékezés során (melyen részt vesznek egykori 56-osok, valamint tanárok, oktatók és diákok) adják át a Hallgatói mozgalomért járó emlékérme-ket és emlékplaketteket. Ezeket idén Dr. Kiss Tamás egykori MEFESZ-tag, valamint Török Márk adták át az SZTE-BTK AudMax termében, ahol 1956-ban a MEFESZ nagygyűléseit tartották. A Hallgatói Mozgalomért Érdemrendet Juhász Gergely, és Juhász Tamás Imre; az emlékplaketteket Görög Enikő, Orosz Tamás, Gaál Gábor, Hatvanyi Ferenc és Hanó Milán kapták. 

A hódmezővásárhelyi Emlékpont színes programokkal és konferenciákkal készül a Nemzeti Emlékezés Hete során, mely október 16-tól november 10-ig tart. A részletes program elérhető az Emlékpont Facebook oldalán. 

Az SZTE Klebelsberg Könyvtár átriumában A szabadság pillanatai. Egyéni és közösségi cse-lekvésf

ormák 1956-ban című tablókiállítás november 17-éig tekinthető meg. A kiállítás életre hívója Dr. Miklós Péter történész, 

a hódmezővásárhelyi Emlékpont vezetője, akinek A szabad-ság reményében. Egyéni és közösségi cselekvésformák 1956-b

an (Szeged, 2017), valamint „Részt vettem a szabadságharc megmozdulásaiban” Putnik Tivadar (1929-1998) (Újszentiván,

 2017) című könyvei kerültek bemutatásra a napokban.

A MEFESZ-ről, Szeged szerepéről a forradalomban, valamint a kiállításról Dr. Miklós Péterrel beszélgettem. 

Dr. Miklós Péter: - A MEFESZ 1956. október 16-i szegedi megalakulásával kapott szikrát az egy héttel később fellángolt forradalom. A bölcsészkar auditórium maximumában összegyűlt mintegy ezer hallgató először csak diákjóléti igényeket fogalmazott meg. Mint például, hogy finomabb legyen az étel a menzán, jobb legyen a fűtés a kollégiumokban, vagy hogy a lányok-nak ne kelljen honvédelmi oktatáson részt venni. Aztán fokozatosan politikai követeléseket is elkezdtek hangozatni a fiatalok. Ezek közül a legradikálisabb Putnik Tivadar volt, aki a szovjet csapatok hazánkból távozását követelte. Egy héttel később pedig már országszerte számtalan helyen zengett a „Ruszkik, haza!”.

Dr. M. P.: - Puntik Tivadar újszentiváni születésű szerb fiatalember volt. Már csak ezért is kedves nekem, mivel én is újszentiváni vagyok, s nagy öröm volt számomra, amikor szülőfa-lum önkormányzata az év elején felkért, hogy önálló kötetben foglaljam össze az életét és az ötvenhatos történetét. Mint szerb származású embert politikailag megbízhatatlannak – akkori-ban Jugoszlávia és Magyarország között feszült volt a viszony – tartották és internálótáborba vitték a Szolnok megyei Tiszaszentimrére, ahol csaknem négy évet töltött el. Ötvenhatos sze-replése miatt egyébként 1957 márciusában – édesapjával, feleségével és két kicsi gyermekével együtt – a zöldhatáron át szökött Jugoszláviába, ahonnan nem is tért vissza. Ennek ellenére a magyar kommunista titkosszolgálat 1973-ig gyűjtötte róla az adatokat, mint volt ötvenhatos-ról.

Dr. M. P.: - Mind a ketten támogatták. A MEFESZ hivatalos alakuló ülésén – amit 1956. ok-tóber 20-án tartottak – Perbíró József dékánhelyettes, a jogi kar vezetője elnökölt, de jelen volt még Baróti Dezső rektor, aki nemcsak kiváló irodalomtörténész professzor volt, de Radnóti Miklós egyik legjobb barátja is. Perbíró később a forradalmi Szeged első embere, a Szegedi Forradalmi Bizottság elnöke lett. Hosszú éveket töltött emiatt börtönben, de Baróti is majd’ egy esztendőn át volt fogoly „politikai bűnözőként”.

 tab-lókiállítás célja?
Dr. M. P.: - Fölhívni a figyelmet arra, hogy a történelmet nem csak a politikai vezetők, vagy az úgymond „nagy emberek alakítják, hanem mindenkinek lehetősége van erre, s hogy míg a közéleti szerepvállalás demokráciában lehetőség, diktatúrában kifejezetten kötelesség. A kiállí-táson látható személyek és közösségek, akik közül sokan kötődnek egyetemünkhöz, ezt belát-ták, s merték vállalni az üldöztetést és a szenvedést a meggyőződésük: a szabadságba vetett reményük és a szabad Magyarország vetett hitük miatt.

Dr. M. P.: - Igen, mert kezükbe merték venni a sorsuk irányítását és nemet mertek mondani egy a szabadságot és az emberi méltóságot semmibe vevő politikai berendezkedésre. Autonóm emberként, igazi értelmiségiként viselkedtek, s ezzel követendő példát adtak.