Lehet, én vagyok az egyedüli, de biztosra veszem, hogy másokat is zavarnak azok a személyek, akik nem tudnak érvényesülni a hétköznapjaikban és a számítógép előtt élik ki magukat. El tudom hinni és sokszor megértő is vagyok azokkal az emberekkel, akik a közösségi médiában élik ki magukat, mert a hétköznapjaik túl stresszesek és nincs más menekülő út. Persze mindenkivel megesik az is, hogy lát valami cikket esetleg egy képet, bejegyzést vagy bármit és megírja a véleményét. Ezzel tényleg nincs is baj.

Az elmúlt hetekben, de inkább hónapokban rengetegszer voltam szemtanúja, adok-veszek csoportokban olyan eseményeknek, mikor fiatalabb (12-14 éves) gyerekek kértek segítséget, esetleg érdeklődtek valami iránt. Majd válaszul csak ócsárolták őket, vagy a helyesírásuk miatt, vagy mert szerintük túl fiatalok és amúgy is mit keresnek itt.

Most komolyan valakinek az életcélja és dühének kitöltésének egyetlen lehetősége, hogy kisgyerekeket szapuljon, nem akarok senkit megbántani de ez a szegénységi bizonyítvány diploma verziója.

                                                                                                    Barta Dávid