[ 2016.04.20 ]

Napjainkban egyre többen szembesülünk környezetünkben a „Mama hotel jelenséggel”.  De mit is jelent ez a fogalom? 

Bizonyára kevesen ismerik ezt a meghatározást, pedig hétköznapi életünk során szembesültünk már vele, például családunkban, baráti körünkben, munkahelyünkön stb. Valószínű, hogy mindenki látott már olyan családot, ahol valamelyik gyermek független nemétől, egész idős koráig a szüleivel élt, nem kezdett önálló életet. Ez elsőre nem hangzik szokatlannak, hiszen őseink életében az volt a gyakorlat, hogy több generáció egy háztartásban élt. Talán ez ma sem okozna problémát, ha nem tapasztalnánk olyan eseteket, amikor a felnőtt gyermek, ha a családi házban marad is, mégsem alapít családot, nem tervez saját jövőt, karriert, s gyakorlatilag a szülő irányítása alatt éli le szinte a teljes életét. Mivel ez nem szokványos, ezért elgondolkodtató, hogy ez egy beteges ragaszkodás, betegség vagy jellemhiba eredménye. Felelős-e ezért valaki? Felismerhető-e ez a probléma időben és tudunk-e segíteni ezeken az embereken?

A „mama hotel” kifejezést említettem meg elsőként neki, amire Zsolczai úr úgy reagált, hogy a probléma régi keletű, a kifejezés divatos és új. Szakmai tapasztalata és az általa tanultak alapján elmondta, hogy ennek a jelenségnek az oka a kamaszkorban észlelhető először. Szakkifejezéssel élve, nem történik meg a természetes leválás a szülőről. Egyik fél sem képes lazítani azon a szoros érzelmi köteléken, amely összefűzi őket. Ez nem elszakadást jelent normális esetben, csak a gyermek önállósodását, későbbi életét, párkapcsolatát segíti elő. Ha ez nem történik meg akkor a későbbiekben a fiatal nem képes önálló döntéseket hozni, nem rendelkezik kellő önbizalommal a saját élete felépítéséhez. Minden döntéséhez állandó igazolás kell a szülők részéről, egyedül nem is képes lépéseket tenni. 

Sok esetben az egyedülálló szülők helyzete erősíti fel ezt a folyamatot. Mivel a szülő bármilyen okból magára maradt, így a hiányzó érzelmi kötődését egyedül a gyermekére tudja csak zúdítani, aki nem ismeri fel a problémát, s természetesnek veszi ezt az egyre inkább szorosabb köteléket. A gyereknek ekkor ez még könnyebbséget jelent, nem láthatja előre életkora miatt sem az ebben rejlő későbbi nehézségeket. A szülő bármit megtesz a gyermeke kényelméért, gondtalan életéért, ezzel pótolva saját érzelmi válságát. Hosszútávon ez olyan kötődést eredményez, melyből egyik fél sem képes kilépni. 

Zsolczai úr elmondása szerint gyermekkorban ez még kezelhető, ilyenkor próbálják meg a szülők kicsit „eltolni” a gyermeküket, és lazább kapcsolatot létrehozni. Felnőtt korban sajnos csak a természet közbeavatkozásával lehet ezen változtatni. Ebben az esetben sokszor, amikor elmegy a szülő, a gyermek összeomlik, esetleg öngyilkosságot hajt végre.

Tehát, ha időben észleljük a problémát, még lehet ellene tenni. Ha van ilyen ismerősünk, rokonunk, hívjuk fel a figyelmét erre a jelenségre!

Makó Evelyn
Kép forrása: Internet