[ 2016.03.13 ]

Szájtátva, lenyűgözve nézzük a különböző akrobaták és cirkuszi artisták hihetetlen produkcióit, akik kimagasló ügyességükkel a lehetetlen határait feszegetik. Úgy, mint a kötéltáncosok, akik félelmet nem ismerve, több méterrel a föld felett vívnak ádáz csatát a magassággal, egy vékony kötélen egyensúlyozva.

A Kötéltánc című 2015-ös amerikai filmdrámát egy ilyen félelmet nem ismerő ember, név szerint Philippe Petit lélegzetelállító története ihlette. A francia kötéltáncos azután vált világhírűvé, miután 1974-ben átkelt a World Trade Center két tornya között kifeszített kötélen. A Robert Zemeckis rendezésében készült film ezt a nagyszabású akciót örökíti meg közel két órában.

Petit karakterét többek között a Sötét Lovagból, valamint az Eredetből ismert amerikai színész, Joseph Gordon-Levitt alakítja. A film elején láthatjuk, hogy a kis Philipet kezdetben a bűvészkedés, valamint a zsonglőrködés foglalkoztatja leginkább, egészen 16 éves koráig, amikor is egy fogorvosi rendelőben várakozva, egy magazinban meglátja a World Trade Center épülő tornyait. Ettől a ponttól kezdetét vette egy álom, egy életút kibontakozása. Philip élete álmának tűzte ki, hogy még ha lehetetlen is, de ő megcsinálja és átkel a Világkereskedelmi Központ két tornya közt kifeszített kötélen, méghozzá teljes titokban, engedély nélkül. Viszont ne haladjunk ennyire előre.


Mielőtt ezt a nagyszabású „művészeti bűncselekményt” elkövette volna, rengeteg időt töltött gyakorlással. Fejlődése érdekében segítséget kért a híres csehszlovák cirkuszi artista és kötéltáncostól, Rudy Omankowsky-tól, aki a mentora lett. Őt Ben Kingsley alakításában láthatjuk. A filmben a szerelmi szál is kibontakozik, amikor egy utcai mutatvány során összeismerkedik egy Annie nevű zenésszel, aki kezdettől fogva segíti Philippet ezen a hosszú úton. Beindul a történet. Philipe és Annie „cinkostársak” után kutatnak, akik segítenek nekik kitervelni és megtervezni az évszázad „művészeti bűncselekményét”. A csapat létszáma hamarosan a fényképész Jean-Louis és a tériszonyos matematikus,Jean-Francois kettősével bővül.

Azonban, mielőtt célba vennék Amerikát, több nagyobb mutatványt eszelnek ki. Ide tartozik az 1971-es „hadművelet”, mely alkalomból főhősünk a Notre Dame két tornya közötti távolságot hódítja meg. Petit és csapata nem bízta a véletlenre az „amerikai kötéltáncot”. További „cinkostársakkal” egészült ki a csapat. Minden egyes apró részletet az elejétől a végig pontosan megterveztek. Mondani sem kell, mekkora kockázattal járt ez a nagyszabású terv. Találékonyságból nem volt hiány, munkásoknak és mérnököknek álcázva magukat sikerült feltérképezniük a két óriást, ezáltal megszerezve az akcióhoz legszükségesebb információkat. A film képi világa lenyűgöző, aki tériszonyos, egy-két jelenetnél már-már zavarban érezheti magát köszönhetően a 3D-nek, ami ennél az alkotásnál valóban azt a hatást nyújtja. A New York-i balhé során a csapat tagjai még szorosabb kapcsolatot alakítanak ki egymással, számtalan izgalmas és húzós kaland közepette.

A film tanulsága szerint nincs olyan, amit ne érhetnénk el, még a leglehetetlenebbnek tűnő dolgokat is elérhetjük, ha igazán akarjuk. A lehetetlen legyőzésének titkát magunkban kell keresnünk. A film egyik kulcsmondata is ezt sugallja: „Lehetetlen, ezért megcsinálom!”. A főszereplő története inspirálóan hathat sokunk számára, hisz a legyőzhetetlennek tűnő akadályok sokszor csak illúziók, amiket az emberi akarat felülír.

Kővágó Péter
Kép: Internet