| SZTEhetség | |
| Tükör | [ 2013.12.02 ] |
Horváth Henriett verse
Tükörbe nézek; s onnan látom most magamat,
Becsukom szememet s látom az arcodat. Hirtelen kinyitom s a tükör darabokra törik, Minden egyes szilánkja a szívembe szúródik tövig. Nincs több tükör, már nem látom az arcomat, Csak ha szemedbe nézek találom meg újra magamat. Mondd el mit látsz, mit érzel ha a szemembe nézel? A többi szempártól vajon miben tér el? Te vagy az akinek nem tudom titkolni, Te vagy az ki a falamat letudja rombolni. A Te szemed az ami újra reményt adhat, Mondd, nem látod az enyémben a fájdalmat? Egyre távolodsz, s már nem látlak tisztán, Ha örökre elmennél, azt én vajon kibírnám? Tiltja valaki, hogy lásd mi történik a lelkemben? Érzi valaki, hogy ha megcsókolsz megremegek? Megígérek valamit, ha kimondod akkor el tudlak feledni: Nézz a szemembe és mondd: engem nem lehet szeretni! |
|
<< vissza |
|
Hozzászólások (a hozászóláshoz regisztráció szükséges)
Ehhez a cikkhez még nem szólt hozzá senki!
| Innen-onnan • SZTE • Kultúra • TIK • Buli • Póker • MESE • Ösztöndíj • TÁK • REÖK • JGYPK • Egyetem arca • KMK • Koncert • Pályázatok • Előadás • Jugyu napok • Sport • Művészet • Európa • Diplomaátadó • Fair play • Felvételi • OTDK • Verseny • Kutatás • Képzés • Szeged • Egészség • Pénzügy • Munka • Hökkentő • @egyetemista • Alma Mater • Mappa • Hathárom • Bájital • SZTEhetség |
