HÖKKENTŐ 2015. nyári szám
Hökkentő kártya regisztráció
Hol szeretsz leginkább bulizni?
Az év diákújsága
Ötletláda
Bájital
MEMO: a felejtés nélküli ember – Interjú
[ 2013.10.29 ]
Bodolay Géza rendező urat a darab ősbemutatója kapcsán kérdeztük, amelyet október 25-én mutattak be a Kisszínházban. Tasnádi István művének szereplőit olyan közismert színészek formálják, mint Kedvek Richárd vagy Csorba Kata.

Az előadás időpontjai: http://www.szinhaz.szeged.hu/sznsz/szindarab/tasnadi-istvan-memo-felejtes-nelkuli-ember

Az előadás során a néző egy klinikai esettel találkozik: az emberrel, aki nem felejt. Az elmúlt néhány évben ez gyakori téma a filmművészetben is. Ezért a választás?


- A témát Tasnádi István, a darab szerzője választotta, nyilván azért, mert erősen érdekelte.

Illés, Metro és Omega dalszövegek bukkannak fel a darabban – ezért szintén a rendező úr a felelős. Miért ők? Hogy ezáltal közelebb érezzük magunkhoz?


- A történet abban a korszakban játszódik, amikor az Illés-Omega páros meghatározóan volt jelen az életünkben. Érdekes így negyven év múltán hallani őket: még mindig pontosan szólnak az egykori pártállam szelíd ellenzéki hátteréből.

Egy korábbi interjújában azt nyilatkozta, hogy azonosul az előadásaival. Ez alkalommal ez miben jutott érvényre? Elsősorban: ezúttal is sikerült?


- Ez az „azonosulás” minimális követelmény minden rendezőnél. Szerencsés esetben az előadás is azonosul velünk, kölcsönösen. Természetesen ez a helyzet.

Ha a kapcsolatokat vizsgáljuk, furcsa párhuzamok és kontrasztok sokaságában tobzódik a darab. A fő szálak apa és fia, valamint orvos és páciens között. De ott vannak a nők is…

- Munkánk mellett mindannyiunknak vannak szülei és magánélete. Tasnádi István ezekről pontos és érdekes és izgalmas történetet írt.

Mit gondol: lehet az írás-terápia a fordított metaforája „a szó elszáll, az írás megmarad” szállóigének - gondolhatunk ilyen mélységekre az előadás kapcsán?

- Mindenki mindenre gondolhat. A közmondásoknak hívott közhelyek nem túl mélységesek, ahogy a dalszövegek sem mindig. Ám némelyik megmarad, és idézhető.

Végül: véleménye szerint mit üzen ez a darab a közönségnek - akár azzal, hogy bekerült a Szegedi Nemzeti Színház repertoárjába?


Egy állandó amnéziában szenvedő tudattal élő ország is gondolhat olykor megbocsátó és emlékező szeretettel, illetve konok következetességgel önmagára, a múltjára, ellenségeire és szeretteire. Ámen. :)

Ballai Nikolett

<< vissza
Hozzászólások (a hozászóláshoz regisztráció szükséges)
Ehhez a cikkhez még nem szólt hozzá senki!
Hökkentő Tévé
Login: 
Jelszó: 
RSS