A film tehát, mind lélektani thrillerként, mind drámaként megállja a helyét. Nem szorul bekategorizálásra, mint ahogy a szereplők jellemei sem. Az eredetileg televízióra szánt alkotás már a forgatások alatt kinőtte magát, mivel a színészek briliáns játéka az egekbe emeli a történetet. Ez a film is tökéletesen nyugtázza, azt a megállapítást, miszerint mostanában egyre nívósabb filmekkel állnak elő a rendezők és nem engedik, hogy azok belesüppedjenek kicsiny hazánk silány mozi kultúrájába. Noha nem is arról van szó, hogy a magyar mozinéző nem igényelné a világszínvonalú filmeket, hanem sokkal inkább arról, hogy a rendezők többsége elfelejtette, hogy kicsiny hazájának nézőközönsége nem csak nevetni szeret a bugyutábbnál bugyutább poénokon, hanem feldolgozni, átélni, megborzongani és elismerni is. Szász Attila már A berni követtel is igyekezett ezt a tény felszaggatni. Újabb filmjével csak emelte a már tőle elvárt színvonalat. Ehhez persze ugyanúgy hozzájárult a lenyűgöző forgatókönyv is, amely Köbli Norbert keze munkáját dicséri. A luxusprostituáltak világa, a pénz utáni vágyakozás, a nyomortól való félelem szaga és a borzalomtól felkiáltott bűnügy épp úgy keríti hatalmába a nézőt, mint a színészek tehetsége. Egyszerre válunk egy fullasztó és kéjes környezet rabjává, ahol már az első másodpecekben lelepleződik a tény, ne számítsunk semmi jóra. Mágnás Elza holtestét 1 perc 33 másodpercnél már elénk vetik, 2 perc 27-nél pedig magát a gyilkos eszközt is feltárják, azt hinné az ember, hogy felesleges tovább nézni-e a filmet, hiszen már mindent tud, amit kimeríthet egy hasonló történet, pedig még csak kapálózunk a totális reménytelenség vizében. Nem az a kérdés, hogy megölték-e, hanem, hogy miért. A 88perces játékidő alatt mindent átitat a konyak, a telhetetlenség és a kínzó szenvedély egyvelege, amely minden szereplőn rajtaüt. A vágy az egyik legnagyobb mozgatórugója a történetnek, amelyből minden szereplő próbál egy általa elképzeltet hajszolni, de nem mindenki tudja elérni. Sőt összegezve az eseményeket végül senki nem ér célt. Mágnás Elza (Kovács Patrícia), eredeti nevén Turcsányi Emília egy igazi félvilági dáma életét teríti a lábaink elé, Kóbori Rózsi (Gryllus Dorka) pedig a kiöregedett kurtizán, aki a nagyasszony oldalán megélt Orfeumi évek után, most minden percét Isten oldalán töltené, ahol igyekszik feloldozást nyerni egykori bűnei alól. Szédületes mondatokkal csatázik egymás között a két nő. Ehhez hasonló, mikor Elza felvilágosítja Rózsit, hogy feleslegesen időzik a templomban. „Ne gyere az Úrral. Kurváknak nincsen bejárás a mennyországba.” Ezen két nő közé csapódik be Max Schmidt (Kulka János), a roppantul gazdag bútorgyáros, aki még az Orfeum mámorából ismeri mind a két prostituált társaságát, de végül Elzát emelte ki a reménytelenségből. Rózsi csupán a nyakukon maradt, mint egy hal az éppen kihúzott hálóban. Senki nem kérte a jelenlétét, mégis kapják. Elza a múltban szerzett támogatások miatt engedi, hogy Rózsi a házában komornáskodjon, Max pedig Elza bűvkörének köszönhetően tekint el a dologtól. Más oldala is van ennek a háromszögnek. Mégpedig az, hogy Rózsi feltételnélküli rajongással és ragaszkodással tekint Elzára, nem csupán baráti szálak fűzik a nőhöz, hanem nagyon komoly érzelmi és testi vonzalmat is táplál iránta, ami teljesen összekuszálja az elképzelést, amelyet a végkifejletről gondolhatunk. A maga fiatalos, mégis igen visszafogott életritmusával pedig lassan, de biztosan belebeg ebbe a már amúgy is káosszal sújtott képbe Szebeni Kató (Döbrösi Laura). A cselédlány, aki végig a rideg utca magánya és Elza kegyei között ingadozik. Egy tiszta lap, amelyet kedvükre mocskolnak be a szereplőtársai. Amikor valaki belép egy megmérgezett közegbe végül maga is könnyen olyanná válhat, mint az őt körülvevő emberek. Kató hamvas bájára mindenkinek felfigyel. Elza több reményét is táplálja a lányban. Egykori elvesztett kislányának emlékét és a tökéletes utódját. Egyik pillanatról a másikra csábítja magával világába: „Önérzet és méltóság. Ott van a szemedben. Gyere velem.” Rózsi először csupán Isten egyik hozzá hasonlóan eltökélt szolgáját látja, később pedig egy fenyegetést vél benne felfedezni. Max pedig, a férfi ösztönökhöz hűen, egy betöretlen fiatal lányt lát, akinek szemérmessége csak még jobban felkorbácsolja a benne rejlő kívánalmakat a lány irányába. Mindenki akar Katóból egy szeletet, éppen ezért, a lány végül félig belehal a megélt élményekbe. Ebből a kavalkádból semmilyen menekvés sincsen. Aki ellenáll, az végül csak jobban belekeveredik. Érdekes momentuma a filmnek, hogy a mellékszereplőknek is igen nagy mozgató ereje van a történet sodrásába. Erre csak a legkifinomultabb filmek képesek, éppen ezért is olyan megnyerő, hogy ezen erejét is kihasználták mind az eredeti, mind a forgatókönyves történetnek. Gondolok itt például Sóvágó Gergelyre, az ifjú rendezőre, aki mind Elza, mind pedig Kató szívéhez igen közel férkőzik vagy a papra, aki tanácsaival képes Rózsiból mély ösztönöket felszabadítani. Rózsi az egyik monológja közben Katót méltatja, amelyben a következők hangzanak el: „Ti, ti babák! Ti mind egyformák vagytok!”. Itt csupán az Elzát körül vevő hölgyek társaságára gondol, pedig valójában akkor vált volna az egész történet tökéletes Úrnőjévé, ha felismeri, hogy mindenki, aki ebben a filmben és legendában szerepel az ugyancsak Mágnás Elza és az élet tökéletes fintorának bábjai. A film kimar egy darabot a nézőiből és miközben mosolyogva csócsálja, végig nézi, ahogy elvérzünk az eseményekkel. Szász Attila alkotása megerősíti bennünk a hitet, hogy a magyar filmek ideje még csak most kezdődött el!              

Kép forrása: http://filmnews.hu/wp-content/uploads/2015/11/F%C3%A9lvil%C3%A1g-el%C5%91zetes-a-rendez%C5%91-Sz%C3%A1sz-Attila.jpg

Kiss Nikolett