[ 2014.04.10 ]

Április 5-én a szegedi IH Rendezvényközpontba látogatott Rúzsa Magdi. A jegyek a koncert napjára mind elfogytak, a közönség pedig már alig várta, hogy újra láthassa-hallhassa a vajdasági lányt. A koncertet megelőzően betekintést nyerhettem a kulisszák mögé, és beszélgethettem Magdival, aki rendkívül kedves, közvetlen és beszédes volt.  

 

Szegedről rengeteg emlékem van, nagyon sokat járok itt, és nagyon-nagyon szeretek itt lenni. Vajdaság, Szabadka környéke nagyon közel van, én pedig kishegyesi vagyok, úgyhogy Szegeden valahogy mindig jó hangulatban telik minden koncert. Sokszor abszolút azt érzem, hogy a közönség délies, mindig nagyon figyelnek. Úgyhogy azt mondhatom, csak pozitív élményeim vannak, de egyébként is, nemcsak amikor koncertezni jövök. Nagyon szívesen látogatok ide. 

A ma esti koncerted színházi jellegű lesz. Mit jelent ez pontosan?

Ezt úgy kell elképzelni, hogy a műsor tulajdonképpen egy-két dalban különbözik az én nyári szabadtéri nagy rock koncertjeimtől. Próbáltuk úgy formálni, hogy alkalmazkodni tudjon ahhoz, hogy ilyenkor inkább ülős a közönség. Elhangzanak azok a lírák, melyek mondjuk egy rock koncerten, amikor mindenki tombolni szeretne, nem feltétlenül találják meg a helyüket. A mai műsor alkalmával ezek a dalok is fel fognak csendülni. Nem a leghangosabban fogunk játszani, de összességében ugyanazt a hatást várhatják az emberek. Nem lesz semmivel sem rosszabb, sőt! Talán több számomra kedves dal csendül majd fel, melyeket más műsorokban nem lehet hallani tőlem.

Igazából, amikor a Tizenegy c. lemezem készült, előtte megkértem a Pici bácsit (Presser Gábor – a szerk.), hogy amennyiben van már olyan dala, vagy úgy érzi, akkor én nagyon örülnék, ha írna nekem erre a lemezre egy dalt. Pár hónappal később felhívott, hogy „Na gyere, Kicsi, hallgasd meg, hogy most mi van itt nekem!”.  Én elmentem, ő pedig megmutatta a dalt. Teljesen elájultam, mert rögtön éreztem, hogy nagyon szép és tiszta üzenete van. Tulajdonképpen így indult el a történet, és aztán ez lett az a dal, ami úgy, ahogy van, megállja a helyét bárhol. Mindazok ellenére, hogy nincs benne olyan hangzás, amitől esetleg azt lehetne mondani, hogy mai és rádiós. Ezt egy nagyon-nagyon klasszikus dalnak mondanám. Annyira szép a szövege – azt is Presser Gábor írta különben. Egyszerűen imádják az emberek, és nekem tényleg ez a dal lett a kedvencem az összes közül, a szívem csücske. A videoklip is most készült el hozzá, nagyjából egy hónapja. Ezt is nagyon sokan megnézték, ilyen rövid idő alatt is. De még mielőtt megjelent volna, már rengetegen meghallgatták. Látom, hogy sokan küldözgetik egymásnak, és ez nagyon nagy elismerés a számomra. A Petőfi Rádió volt az, aki időről időre játszotta, egyrészt a hosszúsága miatt, másrészt pedig azért, mert nem egy tipikus trendi dal, ezért nem fért bele más rádiós repertoárokba. Ettől függetlenül az emberek annyira megszerették, hogy szinte elszabadult, megállíthatatlanná vált. Tényleg az egyik kedvencem. Nagyon hálás vagyok érte. 

Több dalszövegedben megjelenik az angyal szó, mint szimbólum…

Én nagyon angyalhívő vagyok. Hiszek abban, hogy valóban jelen vannak a mindennapjainkban, csak meg kell találni, hogyan tudjuk velük felvenni a kapcsolatot. Hiszek abban, hogy az én életemet teljes mértékig vezetgetik. Egyébként a Magdaléna c. előadásomon – ami a Pesti Színházban fut – beszélek is erről a dologról, hogy miért is érzem én azt, hogy ők tényleg ott vannak a napjaimban. A legegyszerűbb dolgokban is: egyszerűen felnevet az ember, és mindig ott van egy angyal, vagy akár egy név, akár egy üzenet… Ők tényleg nagyon fontosak nekem, és nem véletlenül örök szimbólumok nálam. 
 

Annyira nem tartottam tőle, mert engem nem a szereplés motivált ebben az egészben. Soha nem volt olyan gondolatom, hogy begyakorolok mozdulatokat, hogy minél színpadiasabb legyek. Hiszek abban, hogy az ösztönösség mindig erőteljesebb. Ezért másra akartam a hangsúlyt fektetni. Hiszek abban, hogy az emberek szeretik a zenémet úgy, ahogy van. Általuk vagyok több, általuk vagyok egyáltalán zenész. Ők az én közönségem, ők hallgatnak meg. Tehát miért változnék meg, pont az ő irányukba? Hiszen az igazságot várják. Nem szerettem a megjátszást soha. De ez nem volt tudatos a részemről, nem is lehet engem elvinni ebbe az irányba, mert olyan vagyok, amilyen. A zenében meg úgyis mindig minden kijön. Rengeteg koncertet nézek végig – akár nagy-nagy világsztárokról is beszélhetünk. Mindig azt látom, hogy akik a legnagyobbak voltak, vagy a legnagyobbak, azoknál soha nem láttam plusz manírokat, odapakolt dolgokat. Ezeket akkor és azok szokták használni, amikor valamit el akarnak takarni. Ha én a hiteles emberektől veszek példát, akkor azt érzem, hogy az nagyon jó, ha letisztultan, csak a zenével akarok foglalkozni. Nem szeretnék másmilyen ember lenni. Énekes szerettem volna lenni, de nem másik emberként. Ugyanaz az emberként szerettem volna megélni az álmaimat, aki voltam és vagyok.
 

 

Rengeteg koncertünk lesz! Közben készülnek az új dalok, és most már mellette rakjuk össze az új projekteket is. Vannak nagy ötleteink, de nem beszélhetek még ezekről a dolgokról. Megint csak készülök meglepetésekkel – idénre és jövőre is! 

 

Személyes történetekben, igényes dalszövegekben, üzenetekben és zenében gazdag estét nyújtott Magdi Szeged városának. Megjelentek az angyalok és elhangzott az Egyszer c. dal is, amelyet megszűnni nem akaró tapsvihar követett. A koncert vége felé Magdi – hangszerek nélkül – egy magyar népdalt is énekelt, amely osztatlan sikert aratott a közönség soraiban. A végén pedig mindenki felpattant, és állva tapsoltuk az énekest és a zenekart. A helyszínt elhagyva az emberek a következő szavakat hangoztatták: szerény, egyszerű, őszinte, tiszta. Köszönjük Magdi!

Cikk: Urbán Ákos
Fotó forrása: Rúzsa Magdolna