[ 2013.10.29 ]

Idén 12. alkalommal rendezték meg a Szegedi Pszichológiai Napokat.


Miről is szólt a rendezvény?

A Szegedi Pszichológiai Napok a vidék egyik legnagyobb pszichológushallgatók által szervezett konferenciája. 2002-től évről évre hatalmas sikert arat. Idén október 18. és 19-e között, a Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Pedagógusképző Kara szolgált a  programsorozat helyszínéül.

A szervezők fő célja az volt, hogy nemcsak a pszichológushallgatókat és a szakmabelieket célozzák meg az előadásokkal, hanem az e tudomány iránt érdeklődő egyetemistákat,családokat, időseket egyaránt.

Az idei évben az emberi gyarlóságot választották témául, azokat a kicsiny bűnöket, amiket mindannyian elkövetünk a hétköznapjaink közepette, vagy legalábbis kihatással vannak lelkiállapotunkra. Az előadók között szerepelt: dr. Almási Kitti, dr. Bereczkei Tamás, Hevesi Krisztina, Sas István, Szendi Gábor,  valamint dr. Meskó Norbert is.

Az első nap…

A programkínálaton felbuzdulva vágtam neki a kétnapos rendezvénynek. (Hozzáteszem soha ehhez hasonlón még nem vettem részt.) Mindkét napra három-három előadást választottam ki, amik a leginkább felkeltették az érdeklődésemet. Mind a hat különböző témát boncolgatott.

Pénteken reggel 10 órára kellett érkezni, amikor is kezdetét vette az első előadás. Épp türelmetlenül várakoztam a kígyózó sorban, amikor az előttem álló lány fizetni akart, a pénztáros hölgy pedig kedvesen, sejtelmesen megsimogatta a vállát és azt mondta neki: „Rakd csak el, majd adok szervező névtáblát!”  Ezt a jelenetet nem tudtam hova tenni magamban…Majd mikor végre én kerültem sorra, az egyik egyetemista (szervező) lány válaszként a kérésemre, hogy egy bérletet szeretnék, megkérdezte tőlem, hogy az mennyibe kerül? Szerintem nem is kell részleteznem, hogy jócskán kikerekedtek az amúgy is nagy szemeim. Szóval így kezdődött az első nap…

„Lejárató magatartás egymás ellen az osztályközösségekben.” Ez volt a címe az első előadásnak amit kiválasztottam. Miután a második szakom szociálpedagógia,  tollal és jegyzetfüzetekkel gondosan felszerelkezve érkeztem, mondván biztos hasznomra válik majd egy-két új információ.

Sajnálatomra nem azt kaptam amit vártam. Minden nagyképűség nélkül mondhatom, nem kaptam semmi különösebben újat, vagy többet. Csupa hasztalan mellébeszélés…Arról nem is beszélve, hogy az előadás 10. perce után elromlott a mikrofon, így az előadó legnagyobb bánatára végig kellett kiabálnia a maradék 50 percet.

Miközben ott ültem, folyamatosan az az érzésem volt, hogy az egyetemen vagyok egy rendes tanórai előadás keretében.  Hogy miért gondoltam ezt?  A tanár a power pointos diákról szóról-szóra olvasta fel a definíciókat, én pedig mint a gép, csak körmöltem.  Nem ezt vártam…ez kattogott a fejemben. Egy idő után már annyira untam az előadást, hogy a körülöttem lévő embereket nézegettem, amikor feltűnt valami érdekes. Minden második fiatalra szervezői névtábla volt feltűzve. Hmm…miért kell ennyi segítő egy vidéki rendezvényre ? –gondoltam.

Aznap még két előadáson vettem részt, ahol szintúgy nem volt mikrofon, az előadóknak remegett kezük-lábuk az izgalomtól, a sorokban pedig kettesével, hármasával ültek a szervezők, meglepődtem, ha találtam magamon kívül hétköznapi egyetemistát.

Péntek estére sajnos beigazolódott az amitől tartottam. Féltem, hogy olyan feelingje lesz majd a dolognak, mintha egy átlagos hétköznapon a másfél órás előadásokat hallgatnám. Hát így is lett…Az utolsó előadásokon már nem is jegyzeteltem, csak ültem és néztem ki a fejemből, miközben tudat alatt győzködtem magam arról, hogy én ennek egyszer biztosan hasznát veszem majd!

Második nekifutásra…

A pénteki nap után a szombatnak már kevesebb reménnyel vágtam neki. Ám nagy megdöbbenésemre pozitív csalódás ért! Két, számomra ismert és tekintélyre méltó pszichológusnő, Dr. Almási Kitti illetve Hevesi Krisztina tartotta.

Na igen, ilyen előadókat és előadásokat vártam volna mind a két napra. Nem túlzok, ha azt mondom, az egész előadó terem tömve volt érdeklődőkkel. Emberek ültek az ablakpárkányokon és a parkettán is, bárhol, ahol csak egy icike-picike szabad felületet is találtak.

Abba már bele sem megyek, hogy a „szervezők” hangosan rikácsoltak, hogy nincs elég szabad ülőhely, majd miután kezdetét vette az óra leültek a bérelt helyeikre… Azt sem kell megismételnem, hogy mikrofon szintén nem volt.  De nem baj! Ezekre rá sem hederítve, tátott szájjal és hatalmas áhítattal ittam a szavait a szombati előadóknak. Minden volt, amire csak vágytam: szaftos történetek, saját tapasztalatok, szélsőséges esetek, móka és kacagás, minden, ami egy szombat délutánhoz dukál.

Zárásképpen azt tudom csak elmondani, hogy mindent összevetve megérte! Amilyen rosszul kezdődött, olyan jól végződött! Elmondhatom, hogy ezen a rendezvényen is részt vettem, okosodtam a szombati napon, mert olyan neves pszichológusok tanácsaival lettem gazdagabb egy mozi áráért, ahol másutt ezért több ezer forintot is elkérnek.