[ 2018.05.09. ]

Brutális, gyomorforgató és könnyfakasztó. Második évadához érkezett Margaret Atwood 1985-ös novellájának tévés adaptációja. A 2017-ben indult Bruce Miller rendezésében készült sorozat világszerte hatalmas sikert ért el, hihetetlen realizmusával és kimagasló színészi felhozatalával. A karakterek megszemélyesítésére olyan nagy neveket választottak, mint Elisabeth Moss, Joseph Fiennes és Alexis Bledel.
 

A történet egy nem is olyan távoli jövő Amerikájában játszódik, melyben a szexuális úton terjedő betegségek és a levegő magas szennyezettsége miatt a nők többsége meddővé válik. Az uralmat pedig lépésről lépésre átveszik a vallási fanatisták, más néven a „Gilead”. Tüntetéseket szerveznek, terrortámadásokat visznek végbe, militarizálnak, végül pedig merényletet követnek el a Fehér Ház ellen és leváltják a vezetőket.

A nőket innentől kezdve apránként megfosztják jogaiktól. Eleinte nem dolgozhatnak, nem rendelkezhetnek saját tulajdonnal, pénzzel, nem olvashatnak. Később pedig – ahogy a rezsim erősödik –, egyre drasztikusabb lépéseket tesznek a „jobb jövő” érdekében. A melegeket, nem keresztény vallásúakat, más nemzetiségűeket (ha bizonyítani tudták, hogy azok), nyilvánosan kivégezték. Azokat a nőket, akik képesek voltak szülni és nem voltak férjnél pedig nevüktől megfosztva befogták „szolgálólányoknak” az elit vezetők házihoz. Új neveik két részből állnak: az „of” angol birtok jelzőből és gazdája, a férfi nevéből. A nevük megtévesztő lehet, de a dolguk nem a takarítás lesz, hanem a szülés. Vagyis minden hónapban, peteéréskor rituális nemi erőszaknak vetik alá őket, hogy gazdáik számára gyermeket hozzanak a világra. Azok számára, akik nem engedelmeskednek, két féle büntetést szabhatnak ki. Az egyik az akasztás, vagy a nyilvános kövezés. A másik – talán még ezeknél is rosszabb – a „kolóniákhoz” való száműzetés. Ez alatt a szó alatt nem egy népcsoportra kell gondolni, hanem egy radioaktív, rendkívül szennyezett földterületre. Az ide kerülőknek addig kell dolgozniuk, míg a rák, vagy valamilyen fertőzés meg nem öli őket. A sorozatban June Osborne (Elisabeth Moss), szolgálólány nevén Offred, egy átlagos nő szenvedéseit követjük, ahogy menekülni próbál az országból, a rezsim hatalma elől és közben józan eszének megtartásáért küzd.

A színészi játék, a vizuális elemek, a zenék rendkívüliek. A nézők a szereplőkkel együtt félnek, sírnak, nevetnek és dühöngnek. Folyamatos a feszültség, hiszen az egyik percben azt érezzük, minden rendben van, a következőben pedig már kapjuk is a képzeletbeli pofont, hogy hőseink gyötrelmei és megpróbáltatásai még mindig nem értek véget. A szobalány meséje meghökkent, szórakoztat és talán öntudatra is ébreszt, hogy bánjunk jobban egymással és földünkkel.

Kovács Eszter