[ 2009.01.20. ]

A Párizsi Magyar Intézet (PMI) – a Magyar Kultúra Brüsszellel együttműködésben – két kiemelkedő kiállítással kezdi a 2009-es évet: a tavaly felavatott Vasarely Galériában Vajda Júlia festményeit, színekkel és fénnyel való „kísérleteit” mutatja be. Az André Kertész Szalonban a fotográfusként még ismeretlen, díszlettervezőként annál nagyobb hírnévre szert tett Alexandre Trauner Párizs-fotói kapnak helyet. A két kiállítást január 20-án Jean-Pierre Changeux, a Francia Tudományos Akadémia tagja és műgyűjtő nyitja meg.

   Vajda Júlia, az Európai Iskola jeles művésze, Vajda Lajos felesége és özvegye, a kommunista rezsim által betiltott Európai Iskola (1945-1948) tagja, akinek bár művészetét több kortársa inspirálta, egyetlen „mester” vezette: a saját képzelete. 1913-ban született a ma Szlovákiához tartozó Trencsénben.  Húszéves korában költözött Budapestre, hogy festészetet tanuljon. Ott találkozott első férjével és mesterével, a festő Vajda Lajossal, aki lebeszélte a túlságosan konzervatív főiskolai stúdiumokról. Vajda Júlia ekkor a kísérletezés felé fordult, szabadon hagyta magát vonalak, színek és fények által inspirálni. Hatott rá Picasso és Miro művészete, ugyanúgy, ahogy a hazai az afrikai és az óceániai népművészet. Absztrakt lényei – akár ő maga – folytonos mozgásban vannak. „Én tudom magamról, – írja – hogy egyetlen törvényt kell követnem: az igazmondásét, és azt is tudom, hogy az kevés… minderről lemondok… és ehelyett az alázat szintjét választom, alázaton azt értem, hogy mindig útközben vagyok…”. Vajda Júlia sosem hagyott fel a kísérletezéssel, festményeit fotómontázsok és kollázsok követték, és egészen 1982-ben, Budapesten bekövetkezett haláláig aktív maradt.

    A PMI ezúttal Vajda Júlia festményeit és kollázsait, szén- és ceruzarajzait, a pontokból, elszórt vonalakból sűrű szénzuhatagokból álló grafikáit, egy spontaneitás jellemezte korszakát mutatja be. „Az Európai Iskola megszűnése után Vajda Júlia második férjével, a szobrász Jakovits Józseffel és Bálint Endre festővel és családjával együtt egy Rottenbiller utcai közös kényszer-társbérletbe kényszerültek” – magyarázza Petőcz György, a Magyar Kultúra Brüsszel igazgatója. „Ebben a lakásban alakult ki Vajda Júlia körül egy művészeti kör, amelynek tagjaként - Vajda Lajos komoly átgondolt következetes gondolkozásmódját követve - létrehozta fantasztikus életművét. Külön csodálatra méltó, hogy az elzártság körülményei között is követni tudta az európai trendeket, sőt, sokszor még előttük is járt!”

   „Reméljük, hogy ez a Párizs és Brüsszel közötti együttműködés visszahat majd a magyar képzőművészeti életre is, hiszen Vajda Júlia olyan kultikus figurája a Rottenbiller utcai körnek, aki sok társával ellentétben, mint például Kurtág György, Bálint Endre Ligeti György, Mészöly Dezső sajnos még Magyarország határain belül is viszonylag ismeretlen maradt” – mondja Varga Csaba, a PMI művészeti igazgatóhelyettese. „Azért nagyon fontos számunkra ez a kiállítás, mert az Európai Iskolából kinövő Rottenbiller utcai kör európai szinten is magas színvonalú művészetet képvisel. Vissza kell helyezni az európai köztudatba a vasfüggöny mögötti, a nyugat számára anno „láthatatlan” magyar kultúrát. És nem utolsó sorban persze azért, hogy Magyarországon is fedezzük fel (újra) a művésznőt!” – teszi hozzá.

A Vajda Júlia kiállítással egy időben a PMI André Kertész Szalonja a magyar származású Alexandre Trauner (Trauner Sándor) fotóinak ad otthont. Trauner főleg a legnagyobb rendezők (többek között Orson Welles, Billy Wilder, Luc Besson és Bertrand Tavernier) filmjeihez készített dekorációiról ismert. Billy Wilder 1960-ban készült Legénylakás című filmjéért megkapta a legjobb díszletért járó Oscar díjat is!

   A budapesti Képzőművészeti Főiskola neveltje díszlettervezőként és festőként jól ismert, fotográfusként azonban lényegében ismeretlen. Főleg azért, mert bár sokat fényképezett, és képein törekedett a hangulat, az atmoszféra, a fényhatások és a perspektíva módosulásainak megragadására, saját magát nem tartotta fotográfusnak.

   Ezúttal, a hagyatékában 2008-ban megtalált, a harmincas évek Párizsában készült vintage-kópiákat tekintheti meg a párizsi közönség.