Nekem is volt szerencsém kijutni, mint a Szegedi Egyetemi Rádió technikusa: a fő sátor mellett a helyi egyetemi médiumnak is volt egy kis zuga azoknak, akik a fellépések között egy nyugalmasabb helyre vágytak. Itt tettem a dolgom első nap, így betekintést nyerhettem a rendezvény egyedi sarkába.

Nem indult zökkenőmentesen a fesztivál, ugyanis mint kiderült, a nyitó napon a nagy sátor nem felelt meg a tűzvédelmi szabályzatnak, újra kellett építeni azt. Szerettem volna erről és a cirkuszi sátor történetéről megkérdezni Széchenyi Barnabást (aki a SZEN főszervezője volt), de néhány nappal a rendezvény előtt visszamondta az interjút.

Örömmel láttam, hogy a koncerteken kívül más programok is voltak. Színes öltözetű bohócok, gólyalábakon sétáló fiatalok és látványos trükköket bemutató zsonglőrök gondoskodtak a jó hangulatról, de még beerpong versenyre is lehetett nevezni. Az elmúlt évben nem emlékszem, hogy volt-e ehhez hasonló, csak egy kengurunak öltözött hallgató volt, aki időnként megjelent és szórakoztatta a nagyérdeműt. Minden elismerésem a szervezők felé, hogy erre is gondoltak az idei SZEN-en, ezzel is színesbítve a felhozatalt.

Kevésbé volt örömteli viszont, hogy az ételes és italos pultoknál hatalmas volt a sor. A toaletteknél is kígyózó sor volt jellemző, de a szervezőknek jár a plusz pont azért, mert a második napra 15-tel bővítették a mobil WC-k számát.

Hogy mit láthattunk a Szegedi Egyetemi Rádió sátrában? Tavaly is jelen volt a SZEN-en a közel 20 főt foglalkoztató médium, és serényen tettek azért, hogy az ún. „Chill sátor” hangulatát biztosítsák zenéikkel, a folyton pörgő Haga Dáviddal (alias Hagussal), és a fellépőkkel készített amatőr, de felkészült interjúkkal. Aki kíváncsi volt kedvenceire, itt testközelben találkozhatott velük, illetve jót derülhetett a vicces történeteken, vagy megtudhatta a legfrissebb híreket. Olykor a technika ördöge közbe szólt, például a Supernem interjú nem került rögzítésre, vagy a kihangosítás nem volt néha megfelelő, de összességében elmondható, hogy jól teljesítettek a rádiósok. Akik éjfél után is benéztek a sátorba, láthattak hepajozó tömegeket, ami a kívánságműsornak volt köszönhető.

De a környéken lakók számára nem mondható kívánságműsornak az, ami reggel fogadta őket. Nyílt levelet intéztek az EHÖK felé az alsóvárosi lakosok, akik évek óta panaszkodnak a Hattyas sori bulik miatt. Nem is a hajnalig tartó koncertek zavarták őket, hanem a másnap reggel eléjük táruló utcakép. Úgy vélték, a hangerő túllépte a megengedett szintet, ráadásul a fiatalok az ablakuk alatt hangoskodtak, szemeteltek, és ott könnyítettek magukon.

Ilyenkor elgondolkodom azon, hogy mennyire szerethetnek minket az alsóvárosiak. Röstellem, hogy vannak köztünk, akik ilyen mértékű szemetelést hajtottak végre. Rossz képet adunk így magunkról, és felmerül az is, hogy ilyenkor mit lehet tenni. Remélem jövőre erre is gondolnak a szervezők, nehogy emiatt fulladjon kudarcba ez a lassan már évente megrendezettnek tekinthető esemény.

Mert ami miatt nem nevezhető kudarcnak a Szegedi Egyetemi Napok, az meglátszódott két koncerten is. A legnagyobb hangulatot a Magna Cum Laude és (az egy órás csúszás ellenére is) a Punnany Massif teremtette, ezeken a koncerteken külsősök is akadtak szép számmal. Nem csoda, hiszen a belépődíj, illetve a három napos bérlet még nekik is megérte az árát.

Kevés azon rendezvények száma, ahol ilyen olcsón ennyi koncerten vehetünk részt, ezért becsüljük meg a Szegedi Egyetemi Napokat. Jövőre is szívesen eljövök, mert nagyon jól éreztem magam (még ha sokat is kellett güriznem a rádiós sátornál), de jobb lenne, ha kevesebb fennakadással tudnánk üzemelni, és odafigyelnénk egymásra, környezetünkre.

Molnár János

Forrás: szegedma.hu, a SZEN facebook-os eseménye
Képek: szegedma.hu, a SZEN facebook-os eseménye, Tóth Gabi facebook profilja