„Apu ökölbe szorult keze vagyok.” Whiplash kritika | [ 2015.03.25 ] |
Kicseszett jó ötlet volt a részemről ez a címválasztás, de még a gyengébbek kedvéért se fogom leírni, hogy melyik filmből van az idézet, mert velük nem kívánok foglalkozni. Röviden leírom, mit éreztem pár napja a moziban. Mindkét kezemmel szorítottam a széket, amin ültem, hogy nehogy eluralkodjon rajtam a tombolás kényszere. A szívem olyan hevesen vert, hogy a film vége felé attól féltem, hogy szanaszét robban darabokra, beterítve az előttem ülők tarkóját. Ahogy kiértem a moziból rohanni akartam. Ugrálni. Verekedni. Bármit, ami csillapítja a bennem szunnyadó fel nem használt energiát. Az átlag feletti intelligenciával rendelkező szuperemberek a cím alatti sorból már rájöhettek, hogy a Whiplash című filmdráma kerül terítékre. Jobb, ha mindenki felköti a gatyáját, és tartja a tempót. A történet a tizenkilenc éves Andrew-ról (Miles Teller) szól, aki New York egyik leghíresebb és legelismertebb zeneiskolájába jár, ahol dobolni tanul. Ő nem az a hétvégi dobos fajta, aki nő hiányában a hokizás mellett ezzel veri el az idejét. A legjobbak közé akar emelkedni, ezért éjjel-nappal gyakorol. Fel is figyel rá az intézmény leghíresebb tanára, Terence Fletcher (J.K. Simmons), aki azonban a sikerhez való utat máshogy képzeli el, mint a többi ember. Kegyetlen módszereivel kikaparja Andrew-ból a benne rejlő tehetséget, kerüljön ez bármibe. Véres verejték, felszakadó bőr, pokoli ütemek és a fiú-mentor közötti brutális kémia. Andrew, a piskótaseggű puhány, akiből Fletcher edzett acélt farag (haha, megint a másik filmre utalok). A hangok és a zene részhez érkeztünk, és itt leszögezném, hogy nem igazán hallgatok jazz zenét. Nem mondanám, hogy nem tetszik, csak egyszerűen nem az én műfajom. A film közben viszont teljes mértékben lenyűgözött. A képek és a hangok szinte összefolytak a szememben, mámorító összképet formálva. Az ütemek elkapták a lábamat, és úgy trappoltam a moziban, mintha helyben rohannék. Sosem fogom elfelejteni. Aki idáig elolvasta a cikket, annak megsúgom, hogy baromi lusta vagyok, és nem tudnék bármiről ennyit és ilyen stílusban írni, mint a Whiplashről. Nézzétek meg, aztán keljetek fel a fotelből és tomboljatok. (harmadik utalás következik) Rohanjatok, amíg égni nem kezdenek az izmaitok, és az ereitekben savvá nem válik a vér. És még azután is! Készítette: Pécsi Bence Képek: Internet |
|
<< vissza |
Innen-onnan • SZTE • Kultúra • TIK • Buli • Póker • MESE • Ösztöndíj • TÁK • REÖK • JGYPK • Egyetem arca • KMK • Koncert • Pályázatok • Előadás • Jugyu napok • Sport • Művészet • Európa • Diplomaátadó • Fair play • Felvételi • OTDK • Verseny • Kutatás • Képzés • Szeged • Egészség • Pénzügy • Munka • Hökkentő • @egyetemista • Alma Mater • Mappa • Hathárom • Bájital • SZTEhetség |