[ 2015.02.18 ]

Színház a kulisszák mögött - Ismerd meg Szegedet látványsorozat című programmal várta az EHÖK a művelődni vágyó egyetemistákat a Szegedi Nemzeti Színházban február 9-én. A rendezvényen betekintést nyerhettek a hallgatók a teátrum életébe, a színfalak mögé.

Háromnegyed hatra volt megbeszélve a találkozó a művészbejárónál. Időre megérkeztem, akkorra már sokan várakoztak ott, s a főszervező – Sebők Barbara, az EHÖK Rendezvényszervező és Kulturális Bizottság tagja – egyből odajött, hogy a listáján jelölhesse, ki az újabb érkező, hiszen előzetes regisztrációt igényelt a rendezvény e-mailben. Kicsit sokáig kellett várakoznunk a bejáratnál, ami azért is volt kellemetlen, mert nagyon hideg volt és esett a hó. Körülbelül 20 perc után megindult a társaság befelé, amikor megérkezett a idegenvezetőnk, Maláj György színházi programszervező. Ezennel kezdetét vette a látogatás.

A művészbejárón keresztül eljutottunk a ruhatárig, ahol lepakoltuk a cuccainkat, és a pult mögül előbújva körbeültük kalauzunkat, ki a lépcsőn, ki pedig a ruhatár pultján foglalt helyet. Rövid ismertetőt kaphattunk a színház életéről, az építészeti elemeiről, a játszott darabokról és a szakmai felkészültségről. Ezután tovább haladtunk, és az első emeleti társalgónál megálltunk.

A túra egyik kiemelkedő része az volt, amikor mindannyiunk figyelme egy olajfestményre szegeződött, melyen egy fiatal hölgy látható, az ő életéről hallhattunk érdekes történetet. Domján Edit színésznő Szegeden kezdte pályáját, gyönyörű és elismert volt. Úgy vélte, 40 éves korára már elveszíti nőiességét, amit egy művésznő nem engedhet meg magának, mert az öregség egyre jobban csak a karjaiba rántja. Sokat hangoztatta, hogyha betölti azt a bizonyos kort, öngyilkos lesz. Szavát nem hazudtolta meg, születésnapján végzett magával. Ezt a történtet is hordozza magában a festmény az ő tiszteletére.

A következő megállóhely a kakasülő volt, ahol én is akkor jártam először, mint sokan mások. Helyet foglaltunk és egy perc néma csendben tiszteltük meg a színházat, miközben a gyönyörű beltéri kialakítást csodáltuk. Egy magasságban voltunk a csillárral, aminek a látványa és nagysága lenyűgözi az embert. Meredeken helyezkedtünk el, így aki tériszonyos, az nem biztos, hogy jól érezné itt magát. A kilátás fényűző volt és a zenészi árokba is tökéletesen le lehetett látni. Ami viszont meglepő, hogy ezt a pompás kilátást régebben csak a cselédek élhették át, hiszen itt volt a legolcsóbb a jegy már akkoriban is.
 

A legfelső szint után elindultunk a kulisszák mögé. Végigsétáltunk a forgó színpad alatt, ahol további érdekfeszítő információkat kaphattunk: a díszletekről, a jelmezekről és a biztonsági szabályokról. Majd felsétáltunk az tribünre, ami a nézőtértől vasfüggönnyel volt elválasztva. Itt, egy szituációs játékra invitált minket a program vezetője. Három önként jelentkezőre volt szüksége közülünk, akiknek a feladata számolásból állt. A lényege az érzelmek kifejezése volt. Az alapszituáció szerint két diák hazatér, és anyjuknak elmesélik, hogy mi történt velük aznap az iskolában. Elsőként egy negatív érzelmi töltésű jelenetet kellett eljátszani, másodszor pedig egy pozitívat. Ez azért is volt kellemes, mert egy könnyed színészi kifejezést láthattunk, amiből következtetnünk kellett az eljátszott témára.

A hangulat nagyon jó volt, főleg amikor a színpadról letérve leültünk a nézőtérre, ekkor megkaptuk a lehetőséget, hogy kiállva a színészek második otthonaként szolgáló térre, valaki előadjon bármilyen közönség elé való produkciót. Ekkor csendült fel Reményik Sándor Pilátus című verse, melyet mindenki átszellemülten hallgatott. A költemény magával ragadóan hangzott. Az előadó nagy megtiszteltetésnek érezhette, hogy a Szegedi Nemzeti Színház színpadán előadhatta, alkotását. Amit mi egy elismerő tapssal dicsértünk.

Ezzel ért véget a színházi látogatás, mely mindenki számára egy életre szóló élményt nyújtott. A művészbejárón kiérve még egy pár szót váltottam Sebők Barbarával. Elmondása szerint több érdeklődőre számítottak. Bár az időjárás miatt érthető, hogy a vártnál kevesebben érkeztek. A programnak az volt a célja, hogy a hallgatókkal jobban megismertessék Szegedet és erre a színház nagyszerű hely erre. Hiszen nem árt egy kis háttértudás amellett, hogy többször hirdetnek az egyetemistáknak színházi előadásokra való kedvezőbb bejutást.

Mivel ingyenes volt a program, nagyon meglepődtem azon, hogy csak ennyien jelentek meg rajta. Pedig több ezren járunk erre az egyetemre. Elgondolkodtatott a helyzet, hogy ilyen keveseket érdekelt a program. Vagy talán nem volt elég jól beharangozva? A facebook a legjobb lehetőség arra, hogy a fiatalok minél hamarabb elérjék az információkat. Azonban nem 4 nappal az esemény előtt a legideálisabb meghirdetni az eseményt.

Mindenestre én nagyon élveztem, örülök, hogy részt vehettem rajta. Nem érdemes kihagyni ezeket a programokat, hiszen amellett, hogy kikapcsolódhatunk, sok érdekességet is tanulhatunk így összeköthetjük a kellemeset a hasznossal.

Juhos Dóra
Kép forrása: www.femcafe.hu